Püspöki Palota

A Püspöki Palota újra várja látogatóit!

A Kastélyprogram keretein belül hamarosan megújuló Sümegi Püspöki Palota, június 27-től újra látogatható. Az elnyert pályázat kikötésének megfelelően a Palota visszakerült a Magyar Állam tulajdonába, azon belül a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft gondozásába. Az új fenntartó úgy gondolta, hogy bár a felújítás hamarosan megindul, addig se legyenek az épület gyönyörű kapuszárnyai zárva a turisták előtt. Az épület kiürítése folyamatos, ezért a látogatók csupán két helyszínt látogathatnak, ebben a szezonban; a Sümeg Város tulajdonát képező és Magyarországon egyedül álló Nyolcak gyűjteményt rejtő alsó folyosót és a Szent Márton kápolnát.

A Nyolcak művészcsoport szinte valamennyi tagja – azaz Kernstok Károly, Berény Róbert, Márffy Ödön, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Orbán Dezső, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan is – hosszabb-rövidebb ideig Párizsban, a korabeli kulturális élet központjában élt és alkotott, melynek művészeti légköre döntő befolyást gyakorolt a fiatal festőkre. 1911-es második kiállításuktól nevezték magukat a csoport tagjairól Nyolcaknak. Bár csak három közös kiállításuk valósult meg 1909 és 1912 között, a Cézanne, a francia fauve-ok, köztük Matisse hatása alatt alkotó, fiatal festők jelentős szerepet játszottak magyar festészet 20. századi történetében. Azt a szerepet töltötték be, mint az irodalomban a Nyugat folyóirat írói, vagy a zenében Bartók Béla és Kodály Zoltán.

A Püspöki Palota kápolnáját Szent Mártonnak, Biró püspök névadó szentjének szentelték. A folyosón található tablók és képek Szent Márton életéről, és kultuszáról mesélnek. A kápolna falait márvány hatását keltő festéssel díszített pilaszterek és olajképek díszítik. Utóbbiak Szent Márton életéből vett jeleneteket elevenítenek fel. A kápolna mennyezetét Antonio Orsatti által készített stukkókkal körülvett barokk falfreskó díszíti. A falképek a szent földi életéről meséltek. A két pilaszter által közrefogott oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amint a magyar Szent Koronát Máriának ajánlja. Vogl Gergely óbudai festőmester alkotása.

Az idei látogatás remélhetőleg felkelti az érdeklődést az épület iránt és a vendégek visszatérnek a felújítás végeztével, hogy a jelenleg még elzárt részeket is felfedezhessék.

A Palota nyitva tartása:

Kedd-szombatig 9:00 – 17:00

Belépőjegyek:

Támogatói jegy (egységes): 400,- Ft

Családi jegy: 600,- Ft

A PALOTA ÉVSZÁZADAI

Sümeg számos történelmi emléke közül méltán leghíresebb a festői Várhegyen magasodó vár, ám felbecsülhetetlen építészeti és festészeti értékeivel a Püspöki Palota is jelentős mementója a város Padányi Biró Márton veszprémi püspök nevével fémjelzett virágkorának.
A palota
– helyesebben: kastély – elődje egy jóval szerényebb kialakítású püspöki kúria volt, melynek legkorábbi említése ifj. Sennyei István veszprémi püspök (1627-1683) egyik, 1675-ben kelt levelében található. E – a mai épület nyugati, park felőli szárnyára kiterjedő, egytraktusos, emeletes, alápincézett – kúria valószínűleg már Sennyei elődje, Széchenyi György püspök (1605-1695) idejében is állhatott. Később kibővítették, U-alakúra alakították.


A ma látható épület nagyszabású koncepciója Padányi Bíró Márton (1696-1762) nevéhez köthető, aki nem sokkal veszprémi püspökké szentelése (1745) után, 1748 körül kezdte meg sümegi rezidenciája kiépíttetését.

Bíró püspök első dolga volt, hogy az udvarházban működő kocsmát és az üzletet kiköltöztette. 1748-ban kezdték el az átépítést, s 1753-ra már lakhatóvá vált, 1755-re pedig teljesen elkészült az elegáns, négy tornyos, zárt udvaros rezidencia. A püspök az építkezésre és a berendezésekre – végrendelete szerint – mintegy 100. 000 forintot fordított.
Építőmestere talán a veszprémi Tiethart József volt, akiről tudjuk, hogy több, Bíró által kezdeményezett építkezésen is részt vett. A rezidencia egyes termeinek – köztük az ebédlő elpusztult, Veszprém megyei várakat ábrázoló, illetve a kápolna ma is látható – falképeit Vogl Gergely festette. A rokokó stílusú stukkódíszek Antonio Orsatti alkotásai. Az egyes szobákban megőrződött 18. századi, intarziás padló- és falburkolatok árulkodnak Biró püspök igényességről, és a korabeli mesterek tudásáról. A püspök további – feltételezett – kivitelezői voltak: Paul Moiser püspöki kőműves, és Jozef Wachtländer püspöki asztalos.

Márton püspök nem sokáig élvezhette rezidenciája pompáját és nyugalmát. 1762-ben meghalt, s a veszprémi Szent Mihály székesegyház kriptájában temették el. Ezután a veszprémi püspökség székhelye ismét „a királynék városa”, Veszprém lett. A sümegi palota építéstörténete azonban korántsem zárult le. 1770 körül copf stílusban építették át a nyugati, parkra néző homlokzatot. Ez időben Sümegre már inkább nyaralni, vadászni jártak az egyházmegye elöljárói. A következő átalakítás az 1830-40-es években történt: ekkor nyerte el ma látható formáját a nyugati homlokzat középső szakasza. A 19. század első felében cserélték le a barokk kályhákat fehér, illetve zöld mázas klasszicista kályhákra, s az emeleti falképeket is átfestették. A palota a 19. század második felétől tovább egyszerűsödött azáltal, hogy a zárterkélyek toronysisakjait és az északkeleti saroktornyot elbontották. Hasonló sorsra jutott az eredeti fazsindely tetőzet is.

A II. világháború után államosított épületbe iskola és diákotthon költözött. A megváltozott funkció következtében jelentős változtatások történtek a belsőkben (termek felosztása, vizesblokkok kialakítása). Az iskola kiköltözése után, a kilencvenes évek közepén a Kincstári Vagyonigazgatóság (KVI) vált a palota gazdájává, majd 2001 nyarán a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vette át a vagyonkezelői feladatokat, s ezzel új korszak vette kezdetét a palota építéstörténetében.

A Püspöki Palota nagyszabású felújítási munkálatai miatt jelenleg nem látogathatók a kiállítóterek. Megértésüket köszönjük.

Sümeg virágkora Padányi Bíró Márton püspökségéhez kötődik. Ő építtette a várhegy déli lejtőjén álló barokk Püspöki palotát egy akkor már több mint 200 éves borospince fölé. A püspöki palotaként, majd nyaralóként szolgáló, négyszög alaprajzú, zártudvaros épület a lejtős terephez igazodva emeletes, sarkain zárterkéllyel, a hegy felől toronnyal. Az épület legszebb része a kapuzat, melyet egy-egy Atlasz-szobor fog közre. Felette a püspöki címer látható. A földszinti kápolna berendezése eredeti, falain Vogl Gergely stukkóval körülvett mennyezetfreskója és olajfestményei láthatók. A kápolnát, a könyvtárat és a többi termet Antonio Orsatti stukkói díszítik. A palota egykori berendezése, Padányi képgyűjteménye elveszett, illetve szétszóródott, de több helyiségben ma is láthatóak az eredeti fal- és mennyezetfreskók maradványai, ezen kívül mennyezeti stukkók, és eredeti fa padlóburkolat várja, hogy szakszerűen helyreállítva bemutatásra kerülhessen.

A palota termeiben állandó, és időszaki képzőművészeti kiállítások kaptak helyet (“Nyolcak” – Horváth Béla  gyűjteménye, Sümegi Képtár, Kajári Gyula grafikái, Horváth Márton üvegművész állandó kiállítása, Mindszenty József Emlékkiállítás), valamint megtekinthető a Szent Mártonnak szentelt püspöki magánkápolna.