Mire olvasóink kézhez veszik lapunkat, lezárul a 2014 és 2019. közötti önkormányzati ciklus. Végh László polgármesterrel beszélgetünk az elért eredményekről és természetesen a további tervekről is.
Gondoljunk vissza: Mi volt a jellemző a 2014-es időszakra, amikor átvette a szavazók bizalmából a város irányítását? Milyen volt az akkori Sümeg?
Bizonyos szempontokból nagyon más volt. Olyan évek után voltunk, hogy tulajdonképpen mindössze egy nagy fejlesztés zajlott, az a sokat emlegetett szennyvíz beruházás. Ez a kistérség szempontjából hasznos volt, Sümegnek azonban főképp gondot okozott. A pereskedés már 2014 előtt elkezdődött és a terhe átszállt az új ciklusra is. Sok fejlesztés kimaradt az előző 25 évben, nem teremtődtek munkahelyek, nem volt ipar, az idegenforgalom csak a várra korlátozódott. A legnagyobb különbség azonban, hogy nem volt béke ebben a kisvárosban. Célunk nem lehetett más, mint pontos elképzelések mentén elindítani azt a munkát, amely egyrészt gyarapodást hoz, másrészt megteremti a békességet is.
Ön 2014-ben kezdte polgármesteri munkáját, bár a közéletben már több évtizede tevékenykedett. Melyek voltak a legfontosabb tennivalók, a legsürgetőbb intézkedések?
Volt egy előzetes tervünk, ebből született meg a gazdaságfejlesztési koncepciónk, a Ramassetter-terv. Ennek egyik sarkalatos pontja az ipari park volt, hogy legyenek önkormányzati területeink, tudjon megtelepülni ez az ágazat. Fontos volt a belváros fejlesztése, és kiemelt projektjeink, a Püspöki Palota és a vár – s bár ezek kormányzati pályázatok, de az önkormányzatnak is sok feladata van benne. A Mogyorós-domb is fontos helyen szerepelt, hiszen a turizmusfejlesztésnek egyik alapja. Ezt is messziről kellett indítanunk, a vagyonkezelői jogunkat kellett elsőként kiharcolnunk. Az utak, a csapadékvízelvezetés nagy probléma volt mindig is, mára talán egy kicsit enyhült, jónéhány szakaszt tudtunk fejleszteni. A közlekedésben 5 évvel ezelőtt elérkeztünk egy tarthatatlan pontra. Jellemzően szűkek az utcák, a nyitott árkok miatt nincs elégséges parkolóhely és már a ciklus elején láttuk, a belváros közepén lévő fő kereszteződés megoldása sem várathat sokat magára.
Igyekeztünk tehát a pályázatokkal ezekbe az irányokba elindulni. Látható volt, ezek a tervek olyan magas összegeket kívánnak, egy kisvárosnak esélye sincs ezt önerőből véghezvinni. Úgy meg különösen nincs esélye, hogy 2014-ben a költségvetés sem volt rendben. Emlékeztetnék rá, hogy a szemétszállítási díjat kampányfogásként az előző önkormányzat még 2011 elején átvállalta a lakosság egészétől. Ez – véleményem szerint – nemcsak gazdasági értelemben volt felelőtlen lépés. Mert azzal minden rendben van, hogy a nehéz élethelyzetben lévő embereknek segít az önkormányzat, de hogy az egész lakosságra érvényes legyen, ez nemcsak pazarlás, hanem igazságtalan is. Tehát első lépésként a tervek megvalósításával együtt a város költségvetését, a pénzek elfolyását rendbe kellett tenni. Nem kis feladat volt.
Mindezeken túl azonban sokkal szélesebb körű fejlesztés indult el.
Az önkormányzati munka is olyan, hogy mindig adódnak új lehetőségek, s a kedvezőket igyekeztünk kihasználni. A mi önkormányzatunk az elmúlt öt évben ebből a szempontból jól működött. Volt néhány olyan ember, akik aktívan figyelték a lehetőségeket, valamint a döntések során bebizonyosodott, a Képviselő-testület olyan szemlélettel bírt, hogy még ha plusz pénzbe is került az adott vállalás, a város hosszú távú érdekeit néztük, és belevágtunk. Óvatosan természetesen, ahogy egy önkormányzatnak illik, de néha mertünk kockáztatni. Az élet minket igazolt.
Jellemezzük az eltelt éveket. Tudatos építkezés történt, hiszen a ciklussal párhuzamosan jelentek meg a pályázati lehetőségek.
Azt tudtuk, hogy sok pályázat lesz, és az előkészítő munkában a megyei önkormányzattal részt is vettünk, jó projektötleteink voltak. Országos probléma adódott azonban abból, hogy a pályázatok döntési mechanizmusai elhúzódtak. Sajnos ez oda vezetett sok esetben, hogy a tervezett költségeket nem tudtuk tartani. 100 %-os támogatottságú projektjeink voltak, de több esteben a támogatási forrást a fenti okok miatt ki kellett saját forrásainkból egészítenünk. Például az új egészségügyi alapellátás beruházása, melynek során a háziorvosi rendelőket átköltöztettük a Kompanik utcában lévő új épületbe, a megnyert 60 milliós összegen felül majdnem mégegyszer annyiba került. A tanuszoda 80 millió Ft-ot emésztett fel az önkormányzat költségvetéséből, bár a Nemzeti Sportközpontok építtette, de a közműbeállások, a tereprendezés, a parkoló kialakítása ennyit tett ki. Nyilván ezeket a plusz feladatokat és kiadásokat a lakosság nem érzékeli, de nem kis fejtörést okoztak.
Azonban a nehézségek ellenére jól haladtunk, jól gazdálkodtunk. Polgármesteri munkám legörömtelibb időszaka volt a 2017-es év tavasza, amikor ömleni kezdtek a pályázati sikerek.
Úgy érzem, ugrásszerű fejlődés valósult meg az utóbbi öt évben városunkban, különösen az utóbbi három évben, amikor már az erőfeszítéseink kezdtek beérni. Említhetem az alsó óvoda épületét, az összes iskolánkat, az óvoda épületének felújítását, az idős otthont. Ha csak ezeket nézzük, már ez is nagy dolog. Valamennyi középületünk napelemekkel felszerelt, korszerű, energiatakarékos. Ez azonban csak kis szelete a megvalósuló pályázatoknak. Folytathatom még a sort a Mogyorós-dombbal, a belvárosi piaccal, az Afrikáriummal és környékével. Nyertünk támogatást a Ramassetter házra is, és lesz kilátó teraszunk a Fehér köveken, megújul a tarisznyavár környéke.
A legnagyobb eredményünk az ipari park létrehozása. Az e célra kapott 600 millió Ft nagyon nagy összeg. Az építése a vége felé közeledik, hamarosan kész a csarnok és az inkubátorház. Ehhez az is kellett, hogy vásároljunk egy 4 ha-os területet, ennek felén valósul meg a fejlesztés, a fennmaradó 2 ha területet pedig értékesíteni fogjuk remélhetőleg hamarosan, egy olyan cégnek, aki ott kíván további fejlesztéseket megvalósítani és újabb munkahelyeket teremteni.
Ugrásszerű a fejlődés a közlekedés területén is. Az Árpád és a Petőfi utcában elkészült a csapadékvíz elvezetés, elindult az árkok lefedése, parkolók kialakítása, és ezzel együtt a körforgalom létrehozása. Már nem kell sokat várni, hogy rend legyen és egy új városkép rajzolódjon ki a terveknek megfelelően.
Az egészségügy területén létrejött az új egészségügyi városnegyed, mely a Képviselő-testület kiemelt terve volt, hiszen a Járóbeteg Szakellátó Központ és az orvosi ügyelet már ott működött. Az egészségügy területén a 180 millió Ft-os eszközfejlesztésre is büszkék lehetünk, ennek köszönhetően a legmodernebb készülékekkel folyik a gyógyítás. Kijelenthetjük, hogy ennyire jól felszerelt komplexum a vidéki városok tekintetében nagy-nagy ritkaság.
Kikre számíthatott ezekben a kiemelt munkákban?
Mint ahogy az élet minden területén, sokat jelentenek a személyes jó kapcsolatok. Nekem ezek megvoltak megyei szinten is. Köszönettel tartozunk Fenyvesi Zoltán képviselő úrnak, jó barátja volt ő már a korábbi években is, megyei alelnökként – nemcsak nekem, hanem Sümegnek is.
Fő törekvés volt, hogy ebben a fejlesztési ciklusban az elmaradott térségeken próbáljanak inkább segíteni és – törvényes keretek között természetesen-, az elmaradást behozni a pályázatok révén. Azonban nagymértékben szükséges a helybéli aktivitás is a sikerekhez, a kiváló szakmai teljesítmény, és nem elhanyagolható módon a hatékonyan működő kapcsolatok, mert lobbizni minden esetben kell. Én ezt megtettem Veszprémben is, Budapesten is, általában eredményesen. Meggyőződésem, hogy ezt kell folytatni a következőkben is. Vallom, hogy az önkormányzat akkor működik jól, ha a polgármester kiváló szakemberek tanácsát kérheti ki és támaszkodhat rájuk. Fordítva is igaz: a szakembereknek pedig az a jó, ha olyan polgármester van, aki tud nekik is segíteni abban, hogy eredményes legyen a munkájuk.
A fejlesztések jelentős része megvalósult. Melyekre a legbüszkébb, melyek töltik el igazi elégedettséggel, örömmel?
Azokra vagyok a legbüszkébb, amelyek Sümeg hosszú távú sorsát is befolyásolják. Ilyen volt az ipari park alapkőletétele, hiszen tudom, hogy a lecsökkent munkanélküliségi rátát még tovább fogja csökkenteni, teljes foglalkoztatás valósulhat meg városunkban hosszú távon. Felemelő pillanat volt tavaly április elején a tanuszoda átadása. Emblematikus létesítményt hoztunk létre, és tudom, sokan várták, hogy elkészüljön. Voltak problémák az építése során, de így is büszkék lehetünk, hiszen vannak még olyan városok, akikkel együtt indultunk, és még ma sem adhatták át. A mi tanuszodánkkal az országban az elsők között vagyunk, ahol megépült.
Nehéz felsorolni, egy sor dologra büszke vagyok, például bármily furcsa, a külterületi utakra. Szüleimnek hosszú évtizedeken volt szőlőbirtoka a hegyen, tehát ismerem a helyi utak állapotából adódó problémákat. Örülök, hogy ezekből jelentős mennyiséget meg tudtunk újítani az elmúlt öt évben. Most zajlik éppen a Kövesdomb utca aszfaltozása, ott is normális állapotok lesznek. Ezek is nagy dolgok, s bár néha elveszik a kedvem a negatív reakciók, mert mindenkinek a saját birtokához vezető út a legfontosabb, de haladunk tovább! Ez a város 2014-ben olyan állapotban volt, évekig nem történtek az útépítés területén sem nagy dolgok. Sokat léptünk előre, de látom, még ennél is többre van szükség. Azt szeretném elérni a következő öt évben, hogy ne legyen poros út Sümeg belterületén.
A fiatalok lehetőségei is bővültek az elmúlt időszakban. Két új intézményünk tanévnyitója is nagy büszkeséggel töltött el. Az Edutus Egyetem működik, s ha már ismertebb lesz, a létszámok is elfogadhatóan alakulnak. Hamarosan bekapcsolódnak a vérkeringésbe a felnőttképzéseikkel. A szakképzést a sümegiek nagyon várták. Így most a gyerekeknek nemcsak a gimnáziumban van lehetőségük továbbtanulni, hanem szakmákat is választhatnak. Nemcsak büszkeség, hanem stratégiai kérdés is, hogy fiataljaink itt maradjanak helyben. S ezt majd egy harmadik céllal kell megfejelnünk, hogy a Sümegről elkerült fiataloknak teremtsünk itthon munkalehetőséget, csábítsuk vissza őket.
Ha a választópolgárok október 13-án ismét bizalmat szavaznak Önnek, hogyan folytatja a megkezdett munkát?
Ebben az öt évben sok területen kellett utolérnünk magunkat, igyekeztünk, hogy Sümeg kitörhessen az elmaradott vidéki szerepből. A költségvetésben lévő tartalékokat erre kellett fordítani elsősorban. Ha most év végéig a nagy projektek befejeződnek, illetve lehet, hogy néhány átcsúszik 2020-ra, mégis: egy nyugodtabb szakasz következik, és több forrás jut egyéb a feladatokra is. Ha évente 50 milliós tételt az utakra fordítanunk, elérhetjük céljainkat, hogy minden utca aszfaltos legyen. Ugyanilyen nagy feladat a csapadékvízelvezetés, melyhez szükség lesz politikai lobbira is, hiszen nagyon nagy összeget kell fordítanunk a 84-es út feletti terület rendbetételére, pályázat nélkül nem tudjuk megvalósítani. Az idegenforgalomban sokat jelent a Püspöki Palota felújításának befejeződése, melyhez a belváros képét kell javítanunk. A vallási turizmus további fejlesztése szintén szívügyem, bár ehhez sokat tettünk idén is a Fájdalmas Szűzanya Emlékévvel.
Sümeg élhető hely már most, de a következő években még inkább folytatódik, hogy igazi, lüktető, 21. századi kisváros legyen.
Vízióm, hogy Sümeg idegenforgalomból élő kisváros lesz. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség iparra. Szükség lesz, mert több lábon kell állnunk! Azt látom, elindul a várkapitány új fejlesztése, a termálfürdő, és egy újabb szálloda is felépül majd, szerintem erre szüksége van Sümegnek. A Püspöki Palota megnyitása, a kúriák rendbe tétele hatalmas fejlődést fog indukálni.
Sümeg jó irányban haladt eddig is, és ez még inkább fel fog gyorsulni. Legyen olyan belvárosunk, mely gyalogosan elérhető sokféle látnivalóval, szolgáltatásokkal, a külső karéjban legyenek parkolók, a nagykereskedelem pedig a külvárosban legyen elérhető. Lassan elérünk egy olyan szintet, amikor már nem dömpingszerű fejlesztésekre kell elősorban koncentrálni, hanem mindig a soron következő feladatokra. Ebben a munkában számítok továbbra is a civil szervezetekre, vállalkozóinkra, minden jó érzésű, Sümegért tenni akaró polgárra!