Ébredj hazám, mert ha most nem ébredsz,/ Soha többé nem lesz ébredésed!
(Petőfi Sándor: A nemzethez)
Ünnepi köszöntő nemzeti ünnepünkön – 2018. március 15.
Tisztelt Ünneplők!
Átélhettük a mai délutánon a magyar forradalom és szabadságharc hajdanvolt lelkes, tiszta hangulatát. A hazáért tenni akaró márciusi ifjak szerte az országban megmozdultak a szabadságért, az „Istennek ezen legszebb ajándékáért, mely mint a gyémánt a bércek keblében, úgy van az emberek előtt, mélyen rejtve, s az, ami őket legbizonyosabban boldogítaná, előttük úgyszólván ismeretlen jó”.
Így akarták Sümegen is 1848-ban a szabadságot, így alakult nemzetőrség Kisfaludy Móric első kapitánnyal, Gerzsó János másodkapitánnyal és Ramassetter Vince főhadnaggyal.
Köszönöm a szereplőknek, akik felidézték ezt a korszakot és élővé tették a történelem e nagyszerű pillanatit.
S míg követtük az eseményeket, mi, mai magyarok, akik egy szabad és biztonságos ország polgárai vagyunk, elgondolkodtunk-e március 15-e nagy kérdésén: mi is a szabadság? Megbecsüljük-e a szabadságot? Vajon boldogít-e minket a szabadság, értékeljük-e? Értékeljük-e annyira, hogy hajlandók vagyunk megvédeni?
Mert ne feledjük: szabadságban és magyarként élhetünk! Megvan „Isten e legszebb ajándéka” – ahogy a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István nevezte ezt a kincset. Megvan a szabadság, ami esélyt ad arra, hogy emberhez – magyar emberhez – méltó életet éljünk, hogy saját emberségünkből, a saját akaratunk szerint éljünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!
1848. március 15-én sorsfordító időket élt Magyarország. Ezen a napon virradt fel a magyar szabadság napja. Ezen a napon rázta le a magyar nép jármát, ezen a napon törte ketté azokat a bilincseket, amelyek megkötve tartották a magyar nemzet akaratát. Ilyen egyszerű március 15-e igazsága!
Azt mondják, az idő sok mindent eltemet, megfakít. Manapság a választási kampányokkal foglalkozó szakemberek közül sokaknak az a véleménye, hogy napjaink választópolgárának különösen rövid az emlékezete, sok esetben 8, de még 4 évig sem terjed. Reméljük, ez azért nem teljesen így van, de egy biztos: 1848 tavaszának emléke már 170 éve él a magyar nemzet emlékezetében!
De ennek a nagy napnak a sorsa sem volt egyszerű, mint ahogy magyar nemzetünké sem volt az azóta eltelt 170 évben.
Babits Mihály írta 1923-ban a Petőfi koszorúiban:
„Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.”
A Babits vers születése után jó 50-60 évvel – az itt jelenlévők közül is emlékezhetünk legtöbben-, hogyan próbálta az akkori hatalom összemosni, és ezzel leértékelni 48-as forradalmunkat, mikor az ún. „forradalmi ifjúsági napok” egyik elemévé tette, egy sorba a dicsőségesnek hazudott véres 133 napos kommunista diktatúrával, és a felszabadításnak csúfolt megszállással.
De azért ezekben az időkben is mindenki tudta, mert szüleitől, nagyszüleitől megtanulta, és legfőképpen azért, mert minden magyarnak a vérében van: ezek között az egyetlen, igaz ünnep: március 15-e!
A márciusi ifjak 12 pontja a szabadság 12 pontja volt.
Az volt a nemzet akarata, hogy a saját sorsát a kezébe vegye. Az, hogy legyen saját kormányunk. Saját kormányunk, amit mi választunk! Legyen saját országgyűlésünk, ahol a mi érdekeinket képviselik az általunk megválasztottak, akiket mi küldünk oda.
Ez is március 15-e vívmánya, és élhetünk e jogunkkal ma is, napjainkban is! A szabadságért folytatott küzdelemmel kivívták elődeink e jogot, a szabad akaratból történő választás jogát.
Az volt a magyar nemzet akarata 48-ban, hogy minden polgárának egyforma jogai legyenek, és hogy a közös terhek hordozásához mindenki anyagi lehetőségeihez mérten egyformán járuljon hozzá. Legyen nemzeti bankunk, mely gyarapodásunkat szolgálja, nemzeti őrseregünk, vagy ahogy néhány hét múlva nevezték, honvédségünk, mely meg tudja védeni határainkat.
Vörösmarty így írt azokról a napokról:
„Öröm – s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot.
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.”
És itt kellene megállítani a történelem kerekét. A dicsőséges napoknál.
Így szóltak Petőfi lelkesítő sorai.
Ébredj hazám, mert ha most nem ébredsz, soha többé nem lesz ébredésed, s ha ébredsz is, annyi időd lesz csak, míg nevedet sírkövedre vésed!
Azon az estén, március 15-én, az utcákon lelkesült néptömeg forrongott, harsogtatva: “éljen a szabadság!” Az ablakokból nemzeti színű lobogók függtek alá, a szabadság nevével beírva.
Az események gyorsan haladtak: március 17-én V. Ferdinánd király kénytelen volt hozzájárulni gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős kormány volt.
A szabadságot – „Isten e legszebb ajándékát” – bárcsak tudták volna eleink megőrizni. De: „Folyton folyvást ordított a vész. Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg” – ahogy Vörösmarty írta a későbbi eseményekről.
Jött Jellasics, átlépte a Drávát és fegyveres támadást indított a magyar kormány ellen. Kossuth Lajos és Görgei Artúr tábornok vezetésével, Percel Mór seregeivel következett a téli majd a dicsőséges tavaszi hadjárat.
1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban ülésező kibővített országgyűlés történelmünkben másodszor mondta ki a Habsburg – ház trónfosztását. Ugyanezen a napon Kossuth Lajost kormányzó elnökké választották. A függetlenségi nyilatkozat lehetőséget adott arra, hogy Magyarországon a törvényes hatalom helyreálljon. Az újra megalakult kormány miniszterelnöke Szemere Bertalan lett.
Az udvar, Ferenc József, ekkor kért erősítést I. Miklós orosz cártól, s mintegy 200 ezer fős sereg rontott hazánkra.
A márciusi ifjak nemzedékéből hányan adták oda fiatal életüket! Gondoljunk csak a Segesvárnál eltűnt Petőfire, az Érchegységben elesett Vasvárira. Hajtsuk meg fejünket gróf Batthyány Lajos, Magyarország első mártír miniszterelnöke, az aradi vértanúk, a kitűnő honvédtábornokok emléke előtt. És minden magyar előtt, akiket lelkesített 48, akik mertek hinni a szabadságban! A sümegi hősök előtt is, akik életüket adták a nemzet szabadságáért, vagy emelt fővel viselték a retorziókat!
Tisztelt Ünneplők!
Ma, 170 év után is mondhatjuk azonban, a 48-as hősök áldozata nem volt hiábavaló. Halálukkal is igazolták, ami mindig igaz a történelemben, igaz mindnyájunk életében: a fegyver és az erőszak rövid időre elállhatja a szabadság útját, de csak elállhatja, győzni soha, soha nem győzhet!
Az 1848-49-es szabadságharc mindig példa, örökös példa és erő a zsarnokság elleni küzdelemben. Elődeink nagyon is nagyra tartották 1848 emlékezetét, és most rajtunk a sor. Nekünk, egy békés rendszerváltoztatás gyermekeinek is meg kell tanulnunk megbecsülni, talán most még jobban, mint bármikor! 170 évvel forradalmunk után újra meg kell védeni nemzeti függetlenségünket!
1848 tanítja nekünk ma is – életre kelteni a szabadságot – „Isten e legszebb ajándékát” -, csak így élhetünk emberhez méltó teljes életet! 2018-ban sem engedhetünk a 48-ból!
„ „Ébredj hazám, mert ha most nem ébredsz, soha többé nem lesz ébredésed!”
Végh László polgármester
Elhangzott 2018. március 15-én, a Kisfaludy téren szervezett ünnepi megemlékezésen.