XIV. Jakab Napok
az érett bor és a vadászat ünnepe, Sümeg hagyományokkal bíró,
turisztikai nagy rendezvénye
Immáron 14. éve, a bor által kiváltott életöröm és a vadászatban megtestesülő életerő házasságából született meg a Jakab Napok életigenlő, nyüzsgő hangulata, mely nemcsak a felhőtlen szórakozásról szólt, hanem adott, adott, és adott – jókedvet, kikapcsolódást, kultúrát, történelmet, finom étkeket, mosolyokat, örömöket, találkozásokat.
A vendégszerető kisváros keblére ölelte lakóit, no meg a turistákat, a legkisebbeket, a családokat, a blues vagy éppen az operett kedvelőit.
A fesztivál egyik tradicionális főszereplője ezúttal is a bor volt, mely a hozzáértő filozófus, Hamvas Béla szerint: a spirituális esszencia, az életöröm, a derű megtestesítője.
A középkorban vidékünkről, a Balaton-felvidékről, egészen pontosan a Káli-medencéből szállították Jakab napra a bort a királynak és a Királyi Tanács tagjainak. A Püspöki Palota pincéje is helyet adott ennek a bornak. Így a rendezvény forgatagába is bekapcsolódott a nagy múltú helyszín, előkertjében zajlott Magyarország legvadabb séfjével egy látványfőzés, s ezzel házasítva természetesen borkóstolót is tartottak.
A Jakab napokon végig sétálhattak az érdeklődők az igényesen kialakított borutcán, a nagy előd neve fémjelezte az igényességet és hozzáértést.
S míg a közönség ízlelgette is – hozzáértően – a finom nedüket, megtartották a Balaton-felvidéki borok korábban lezajlott versenyének az eredményhirdetését. Egymást érték a bronz, ezüst, arany és nagy arany minősítések.
Sümeg város magasra emelte a borversenyt azáltal, hogy a legkiemeltebb rendezvényen kapott helyet az eredményhirdetés.
A nagyközönség előtt megtartott eredményhirdetésen a legnagyobb elismerést, a Ramassetter Vándordíjat Fodor Gyula aszófői borász érdemelte ki ebben az évben.
A 14. Jakab Napok fővédnökségét Dr. Nagy István földművelődésügyi miniszter vállalta el.
Levélben köszöntötte a jelenlévőket ekképpen:
“Hölgyeim és Uraim!
Tizennegyedik alkalommal ünnepli a város az érett bor és vadászat hagyományait. Áthatja a rendezvényt a patinás helység történelmi múltja, minden érték, mit a magyar föld nyújt szorgalmas lakóinak. A nagy íróklasszikus, Szabó Dezső a huszadik század elején egy ideig a városban tanított. Vidám Ars Poeticájában így írt: „ A kertek kopott földjét szép barna ágyásokra kapálják föl, s a rögök hűs hallgatása oly végtelen reménység.” Mi, kései utódai is bizakodva tekintünk természet-adta nemzeti kincseinkre: minden jóra, amit erdő-mező adhat nekünk. Itt, a Bakony délnyugati völgyében minden gazda, minden vadász és minden polgár büszke lehet szülőföldjére. A környéket uraló vár látványa tiszteletre int, mert nemes nemzeti tradíció él a tájban. S a fesztivál is őrzi mindezt. Évszázadok szüreteit, évezredes cserkelések emlékét, tűnt napok munkás küzdelmeit. A fesztivál így aztán messze viszi hírét a nemes pannon lokálpatriotizmus szelemének. Kívánom, hogy minden idelátogató kellemes élményekkel gyarapodva térjen haza, s erősödjön benne a közösségi gondolat. A XIV. Jakab Napok Történelmi Fesztivál Fővédnökeként mindenkinek hasznos időtöltést kívánok!
Bízom abban, hogy ez az összejövetel átadja a múlt és jelen értékeit a jövőnek!”
Dr. Nagy János helyettes államtitkár kiemelte köszöntőjében, hogy nagy élmény, mikor nagy kulturális és történelmi értékekkel rendelkező településre látogathat el az agrárminisztérium képviseletében.
A sümegi bortermelés régi időkre nyúlik vissza. Ramassetter Vince, Sümeg atyja, egyidőben polgármestere pincéjében foglalkozott a folyékony arany előállításával. Ez a pince ma is áll.
*A Jakab napokon nagy hangsúlyt kap a vadászat, ez az ősi, vele született ösztöne az embernek.
Azt mondják, a koronglövészet jó felkészülés, gyakorlás a vadászatra. Hagyomány, hogy az uzsai lőtéren megszervezett koronglövő verseny szorosan kapcsolódik a nagyrendezvényhez. Négy pályán zajlottak a megmérettetések ezúttal is. Kisgolyós, vadászkorong és trapp versenyszámokat bonyolítottak le.
Az ünnepélyes megnyitón sor került díjak átadására is. Hubertus Aranykereszt kitüntetést vehetett át a Kinizsi Vadásztársaság tagja, Schwarz István, aki éltes kora ellenére ma is űzi ezt a sportot.
A vadásztársaságok alkották a szombat délután vad és halételek főzőversenyének a fő gerincét, szép számmal képviseltették magukat.
Másnap, vasárnap került sor a Hétvezér téren a Szent Euszták misére, melyet Nagy József főesperes, kanonok celebrált. Szent Euszták keresztény vértanú, a vadászok védőszentje. Rá emlékeztek a szentmise keretein belül.
És még mennyi mindenről nem ejtettünk szót: a történelmi felvonulásról, az Emlékház programjairól, a házi kedvencek versenyéről, a hagyományőrző harcászati csoportok bemutatójáról, a gólyalábasokról, a táncosokról, a színvonalas koncertekről és még hosszan folytathatnám a sort. De írásunknak lesz folytatása, és sorra kerülnek ezek is!
Reméljük, minden résztvevőnek sikerült egy kis időre kikapcsolódnia, feltöltődnie, szórakoznia. Mindemellett azonban ismét gazdagodhatott is, akinek volt erre igénye. A város kulturális, történelmi kincsei kerültek felszínre, és mondhatjuk bátran, hogy csillogtak, megmutatták legszebb oldalukat, ezúttal könnyedén, szórakozást nyújtva.
Sok-sok pozitív erővel, összefogással, lelkesedéssel emelve naggyá a mediterrán kisvárost, a Pannon táj legszebbikét.
