/Végh László polgármester augusztus 20-i beszéde/
Köszönjük élet! áldomásidat,/Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Tisztelt Ünneplő Közönség!
„Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.” – így fogalmazta meg István király fiának, Imre hercegnek az uralkodással kapcsolatos legfontosabb intelmeket.
Több mint ezer évre, pontosan 1020 esztendőre nyúlunk vissza ma az emlékezésben. Milyen magyar államot teremtettek elődeink – tesszük fel a kérdést -, és ezredév után mi, mai magyarok, milyen államot szeretnénk magunknak és az utánunk következő nemzedékeknek? Ezek a gondolatok foglalkoztatnak bennünket ma, az ünnep napján. Éltetjük szent királyunkat, ünnepeljük az ezeréves magyar államot és ezzel együtt az időtlen magyar hazát. Azt a hazát, amelyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite és ereje éltet, anyanyelve testesít meg. Immáron több mint ezer esztendeje.
Nézzük, mi is történt 1020 évvel ezelőtt:
1000-ben, az év valamelyik utolsó napján, feltehetően december 25-én – a magyar történelemben először – koronázási misére gyűlhettek össze az ország legfőbb méltóságai, amit az első esztergomi érsek, Domonkos celebrált. Az a fej-ékszer, amit akkor István fejére tettek, hatalommal ruházta fel viselőjét, aki a királyi címmel együtt apostoli jogot is nyert az ország egyházszervezetének kialakítására. Szent István koronázásának napja tehát a Magyar Királyság, a magyar állam születésnapjának tekinthető, a mai nap, augusztus 20-a pedig István szentté avatásának évfordulója.
Az államalapítás művét kiteljesítő Szent István királyunk nem a német-római császártól fogadta el a koronáját – mert az politikai hűségesküt és a függetlenség csorbulását jelentette volna-, hanem II. Szilveszter pápától.
Érdekességként hadd idézzem Szent Hartvik legendáját, mely szerint az Úr e szavakkal utasította Szilveszter pápát:
„Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.”
Tisztelt Ünneplők!
Ezer esztendővel ezelőtt elődeink keresztény és független magyar államot teremtettek. Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talajában csak keresztény állam tud meggyökerezni. Egy évezredre biztosították magyarként való megmaradásunkat. És én biztos vagyok benne, hogy ha manapság nehéz is a tévelygő Európában, de ez biztosítja számunkra – a magyar nemzet számára-, és ez biztosítaná Európa számára is a következő ezer esztendőt.
István király szabadon építhette fel a magyar egyház szervezetét, szabadon rendelkezett a pénzteremtés, a pénzkibocsátás jogával, szabadon élt az adókivetéssel, rendelkezett az ország erőforrásaival, vagyis szuverén államot teremtett.
Ezért a mai ünnep, minden augusztus 20-a, a hála napja is. Adjunk hálát Istennek, hogy nekünk adta Szent István királyt, akiről a már idézett püspök legendájában azt olvassuk, hogy „Krisztus a száján, Krisztus a szívén, Krisztust hordozta minden tettében”.
Szent István a hit megőrzését tette az első helyre. A hit ad erőt a keresztény élethez, a reményhez és a szeretethez, az újrakezdéshez.
István királynak azonban nem ez az egyedüli és maradandó a tettei közül. Ugyanennyire fontos volt népünk fennmaradása szempontjából a stabil, jól működő állam megalapítása. Ha ezt elmulasztotta volna, elsöpört volna bennünket a történelem.
Éppen ezért költőink is sokszor fordultak hozzá: „Hol vagy István király?” – tette fel a kérdést egyik versében Juhász Gyula még az első világháború kitörésekor, míg a világégést követően Babits Mihály pontosan ugyanezekkel a szavakkal idézte meg a nagy uralkodót.
A Szent István által felépített államszervezet évszázadokon át biztosította a stabilitást. A biztonságot, a kiszámíthatóságot és az egyenletes növekedést. Ezek máig a jó állam alapkövetelményei. A jó állam persze mást jelentett István korában és ma. Akkor a király bölcs döntésén múlott, hogy megosztja-e a hatalmat, ma ez a demokrácia lényege.
Tisztelt Sümegi Ünneplők!
István király tetteinek ereje éppen abban rejlett, hogy nélkülözött mindenfajta öncélúságot, sőt ellenkezőleg: biztonságot, hitet, jövőképet adott az országnak.
Ezek nagyon fontos gondolatok ma is. Mert csak így haladhatunk előre! Csak így tehetjük jobbá ezt az országot, s nem kisebb a feladatunk, mint hogy jobbá tegyük ezt a kisvárost, Sümeget is.
Biztonsággal és jövőképpel, értelmes célokkal, összefogással. Csak így lehet hatékonyan, tiszta szívvel dolgozni családért, hazáért, városért, s csakis így lehet tiszta szívvel, őszintén együtt ünnepelni – méltón az elődökhöz, méltón Szent István királyunkhoz.
De vajon – tegyük fel a kérdést magunknak – ott van e nagy királyunk eszmeisége mindannyiunk szívében? Ott csengenek-e fülünkben István király intelmei?
A legtöbbünknek igen, bizonyossággal igen!
Azonban az is a krónikákhoz tartozik, Szent István korától kezdve mindig voltak Koppányok és Vaták, akik a pogányságot és a széthúzást hirdették és belsőleg pusztítottak. Ma is vannak, akik nem értik vagy nem akarják érteni az ezeréves tanításokat.
Pedig Kodolányi János szavaival élve: „Meg kell érteni az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad, és mit ölel magához (…) ”
István király kilépett az időből, és szentként maradt meg a nép emlékezetében.
Van, aki úgy fogalmazott, hogy „István nagyságának felidézése felszabadította az emberekben rejlő jót.”
Erre különösen időszerű emlékezni most, amikor annyi rossz dolog történik ebben a világban. Emberi konfliktusok, egzisztenciális bizonytalanság, vagy egyelőre gyógyíthatatlan világjárvány, mely megbéklyózta a világot az elmúlt hónapokban. Természeti katasztrófák, a pénz egyeduralma, az egyre sivárabbá váló emberi kapcsolatok elfedik bennünk a jót.
Pedig ha nincs belül ez a jó, ha nincs az egymás iránt érzett felelősség, ha nincs a közösségeken belül a szeretet, akkor mi tart össze bennünket? Mi tart össze bennünket, István utódait, Szent István szellemiségének öröklőit?
Mindez nemcsak az együtt megélt múlt okán jelentőségteljes, hanem a jelen közös feladatai, problémái, még inkább a jövő egymásrautaltságot teremtő kihívásai miatt is.
Fogjunk hát össze, becsüljük és tiszteljük egymást – mert csak így leszünk erősek! Éljünk és cselekedjünk ebben a szellemben! Legfőképpen a hazánkért és mindannyiunk által szeretett városunkért!
Kedves Ünneplők!
Azért kérem és hangsúlyozom ezt most különös erővel, mert városunk ebben az évben megint nagy dolgokat vitt véghez. Mondhatjuk nyugodtan: különösen nagy dolgokat. Évtizedek nem hoztak ilyen eredményeket a múltban.
Amit alkottunk, mindnyájunk jelenére és jövőjére nagy hatással van. Legyünk büszkék minderre! Legyünk büszkék a közös erőfeszítésekre! Szerénytelenség nélkül és valamennyiünk nevében mondhatom: ma, 2020. augusztus 20-án, István király ünnepén van miért kezet fognunk egymással és mondhatjuk egymás szemébe nézve Vörösmarty Mihályt idézve:
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!