KRÓNIKA
Csokorba szedtük az elmúlt hetek főbb történéseit
Az intézmények beszámolóit is tárgyalta az önkormányzat Képviselő- testülete
A napirendek tárgyalás előtt néma főhajtással emlékeztek a képviselők a 88 éves korában elhunyt Dr. Mészáros Istvánra, a város díszpolgárára. Sümeg önkormányzata a nyugalmazott kórházigazgatót saját halottjának tekinti.
A képviselő- testület az első negyedév elteltével módosította az ez évi költségvetést, majd a Közbeszerzési Szabályzatot. Ez a pályázatok szakszerű lebonyolítása miatt vált szükségessé. (megtekinthető a www.sumeg.hu weboldalon)
Az óvodai létszám az elmúlt három év adataival összehasonlítva nőtt, szeptembertől összesen 173 gyermek jár majd a Kompanik Zsófia óvodába. A Képviselő- testület ennek megfelelően 7 óvodai csoport indítását engedélyezte, átlagosan 24 fős csoportlétszámmal.
Döntött arról is a Képviselő- testület, hogy a jelenlegi óvodavezető megbízását pályáztatás nélkül meghosszabbítják, ha a nevelőtestület többsége támogatásáról biztosítja Hujber Jánosné jelenlegi vezetőt. A június havi ülésen ennek függvényében tárgyalnak erről.
Sor került az ülésen a Napfény Segítő Központ szakmai működéséről szóló beszámoló megtárgyalására is. Németh Ildikó intézményvezető elmondta, az Idősotthon kihasználtsága 100 %-os, tehát a 38 férőhelyen mindig van lakó. Az alapszolgáltatásoknál az étkeztetés, a házi segítségnyújtás és a nappali ellátási formák jól működnek, sokan veszik ezeket igénybe. A gyermekjóléti központ látja a családvédelmi feladatokat a járás 25 településén. Ez új ellátási forma, 2016 január elsejétől működik így.
A már megnyert top-os pályázatokkal kapcsolatban is fontos, előkészítő döntések születtek. Kiválasztották a beruházásokhoz a tervezőket, a műszaki ellenőrökről pedig a következő ülésen döntenek majd.
Elfogadta a testület a közalapítványok, egyesületek, valamint a tdm szervezet éves beszámolóit is, és a társulásokban végzett munkákról szóló tájékoztatót. Két fontos terület van itt, az orvosi ügyelet és a Járóbeteg Szakellátó Központ közös működtetése.
A Sümegi Közszolgáltató Kft. eredményes évet zárt 2016-ban, erről is hallhattak beszámolót a város vezetői. Viola Norbert ügyvezető igazgató kiemelte, hogy a társaság az előző évben közel 2 millió forint adózás utáni eredménnyel zárt, amely növekvő tendenciát mutat az előző évhez képest. Új beruházást nem végzett a Kft., azonban a pályázati előkészítésekből kivették részüket, melyek megalapozták az idei sikereket.
A napirendek között szerepelt a közművelődési feladatok ellátásának értékelése is. Ennek kapcsán elhangzott, hogy a jövőben a szakbizottság több szerepet kíván betölteni a különböző rendezvények előkészítésében. Az országos és regionális valamint a kulturális turisztikai rendezvényeket és a 13 kistelepülésen végzett mozgókönyvtári ellátás fontosságát emelte ki Szerencse Károlyné igazgatónő. 123 alkalommal szerveztek közösségi programokat, közel 20 ezer látogatót vonzottak ezek a rendezvények.
Döntés született még arról is ezen az ülésen, hogy a Lilike Emlékházat – mely az Éltető Balaton- felvidékért Egyesület székhelye – eladja az önkormányzat az egyesületnek, akik a felújításra pályázati forrást próbálnak majd igénybe venni.
- Ünnepi megemlékezés a Nemzeti Összetartozás Napján
A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja, melyet 2010-ben iktatott törvénybe az országgyűlés. Azóta minden évben történik főhajtás a nemzeti tragédia alkalmából. Sümegen a Hősök emlékművénél ünnepi műsorral és koszorúzással emlékeztek az első világháborút lezáró dekrétum 97. évfordulóján.
A város általános iskolásai, pedagógusai, a közélet szereplői gyűltek össze, hogy emlékezzenek az 1920-ban hazánkra kényszerített békeszerződésre, melynek következtében a történelmi Magyarország szétdarabolódott.
Idézünk Végh László polgármester megemlékező gondolatiból:
„Vae victis! A híres latin szállóige, jelentése: „Jaj a legyőzötteknek”. Ez a rövid mondat pontosan leírja a magyarság XX. századi történetét.
Majdnem száz éve történt meg ez a gyalázat. És az akkori események máig feldolgozhatatlan kollektív traumaként nehezednek a magyarság életére. Mondjuk ki, ez a szörnyű igazságtalanság a mai napig meghatározza lehetőségeinket és gúzsba köt minket. Teherként cipeljük magunkkal mi, a vesztesek. És bár nem tudják magukról, cipelik a magukat győztesnek képzelők is, mert rá fognak jönni egyszer, hogy hazugságra és igazságtalanságra nem lehet jövőt építeni. Nekünk itt és most a nemzet közösségi emlékezetének védelme a feladatunk.
Meg kell emlékeznünk a mérhetetlenül sok emberi szenvedésről, a sok könnyről és kiontott vérről. Az 1918-at követő szörnyű magyar népvándorlásról.
Mi is történt valójában? Az első világháború befejezését követően az akkori művelt Európa felhatalmazásával jóváhagyásával és engedélyével a szomszédos államok háborút indítottak a megszállásuk alá került területeken élő magyar polgári lakosság ellen. Megszüntették a magyar nyelvű közigazgatást, betiltották a magyar szervezetek és iskolák többségét, cenzúrázták a színházi előadásokat és a templomi beszédeket, büntették a közterületeken a magyar beszédet, mindennaposak voltak az etnikai alapú letartóztatások, nyilvános verések és lincselések. Bizony lábbal tiporták minden ember legalapvetőbb jogát is. Sok megszállt városban a békésen tüntető tömegbe lőttek. Bizony: magyar férfiak, nők és gyermekek maradtak holtan az utcákon. Az ő emlékezetük nem enyészhet el, nem oszolhat szét a semmibe. Mint ahogy azé a több, mint négyszázezer magyaré sem, akik megtagadták a megszállókra tett hűségesküt. Ők többségükben a magyar középosztályhoz tartoztak. Megbecsült állami tisztviselők, bírók, tanárok, földbirtokosok, vasutasok, postások, rendőrök voltak, elvették a házukat, ingóságaikat, nyugdíjukat, mindenüket. Marhavagonba zsúfolva, üldözöttként megalázva hagyták el szülőföldjüket. Aztán a maradék Magyarországon embertelen körülmények között tengődtek hónapokig, gyakran évekig a budapesti pályaudvarokon éltek. A szenvedésnek nincs mértékegysége, és mai ésszel nehéz felfogni, hogy lehetett mindezt kibírni.
Trianon magyar családok százezreit szakította el az anyaországtól, idegen fennhatóság alá rendelve őket. Megpróbáltatások sora vette kezdetét: kitaszítottság és jogfosztottság, a megmaradásért folytatott küzdelem. De a békediktátum a magyarországi közéletet is kényszerpályára lökte, amely az állami politika rangjára emelte a sérelmek teljes jóvátételét. Mit is tehetett volna mást? Aztán végül – szó szerint – még az ördöggel is hajlandó volt szövetkezni a cél érdekében. A következmény az újabb vesztes oldalon megvívott világháború, a kommunista rendszer és a „tanuljunk meg kicsik lenni szégyenteljes doktrínája” lett. Mi még olyan történelemkönyvekből tanultunk, amelyek szerzői szemmel láthatóan a másik oldalnak szurkoltak. A románoknak, a szerbeknek, a szlovákoknak. Trianonról alig esett szó. Tabutéma volt. És ez a görcs alig-alig oldódott, 1989 óta is nagyon ritka az őszinte és tiszta beszéd. Tekintettel vagyunk a szomszéd népek érzékenységére. Bár úgy tűnik viszonzást nem kapunk, és nem is várunk. Ez az, amin mindenképpen változtatni kell! Ki kell mondani a tényeket, szépítés önsajnálat és gyűlölködés nélkül! Ki kell mondani a fehérről, hogy fehér, a feketéről, hogy fekete!
Mi itt Sümegen nemcsak a nemzeti tragédiáról kell, hogy megemlékezzünk, hanem városunk egy olyan szülöttéről, is aki amennyire a maga eszközeivel tehette, igyekezett gátat vetni az őrületnek.
Barkóczy Györgyről van szó, akit a nagy író Bánffy Miklós egy levelében barátjának nevezett. Barkóczy igazi karrierdiplomatának indult. Már a gimnáziumban elsajátította az orosz, francia és angol nyelveket. Aztán a bécsi konzuli akadémián tanult, majd Romániában teljesített külszolgálatot. Éppen 1919. novemberében kapta meg konzuli kinevezését. Részt vett a trianoni tárgyalásokon, a Neuillybe utazó magyar küldöttség 10 fős titkárságának tagjaként, amelynek feladata volt „az Antant tanácsa által élénkszabott békefeltételeket átvegye, s azokat megtárgyalja s a lehetőségekhez képest azokon a nemzet javára változásokat eszközöljön ki…” –olvassuk róla a sümegi életrajzi lexikonban. Azt is megtudhatjuk a 20-as 30-as években komoly diplomáciai pályát futott be. Nyugdíjazását követően végleg szülővárosában telepedett le. Aztán mint osztályidegent megtorló intézkedések érték, 1945 után mellőzték, házát államosították, élete utolsó éveit a Baglyas-hegyi szőlőjében álló présházában töltötte. Itt is hunyt el 79 éves korában.
Sümegen még sokan élnek közöttünk, akik ismerték őt. Igazi magyar sors volt az övé. Gondoljunk rá külön tisztelettel!
Tisztelt Emlékezők!
Tegyük fel a kérdést: mit tehetünk mi, itt és most 2017-ben egy európai uniós ország polgáraként azért, hogy Trianon sebei begyógyuljanak? Ami történt, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Nem kívánhatunk újabb világégést! Nem kívánhatunk több szenvedést! Nem követeljük a határok megváltoztatását sem. Azt azonban igen, hogy legyen vége a történelemhamisítások sorozatának. A magyar közösségek kapjanak autonóm jogokat! Legyenek kulturális és oktatási intézményeik és politikai képviseletük! Mi, anyaországiak pedig segítsük őket minden lehető módon! Szerencsére egyre többekben fogalmazódik meg a felismerés, hogy egy magyar világ, egy magyar nemzet van, és minden magyar felelős minden magyarért. A történelmi Magyarország nem támasztható fel! De ha él a lelkekben, a kultúrában, a szívekben: akkor az éppen elég!”
- Köszöntötték a város pedagógusait
A Városházán szervezett ünnepség keretén belül köszöntötték a településen dolgozó pedagógusokat. Jelen voltak mindazok, akik a Kompanik Zsófia óvodában, a Ramassetter általános iskolában és a Kisfaludy gimnáziumban oktató- nevelő munkát végeznek. Törzsgárda és jubileumi jutalmakat adtak át, és köszöntötték az arany- és gyémántdiplomásokat is.
A pedagógusmunkát a csendes esőhöz lehet hasonlítani – hangzott a köszöntőben, amely jó sokáig tart, áztatja a földben megbújó magokat. Azok magukba szívják a nedvességet, és később ezért aztán akár szárazság idején is képesek termőre fordulni. Elsőként az óvoda Maci csoportosai köszöntötték dalokkal, versekkel az ünnepelteket.
A város polgármestere kiemelte, hogy „a pedagógusok a gyermeknevelés fő letéteményesei. Az emberek jellemén a szülők mellett a tanítók, tanárok alakítanak a legtöbbet- mondta. Úgy gondolom- folytatta-, hogy a pedagógus szemszögéből ez egy gyönyörű feladat. Eleve minden olyan hivatás, minden olyan szakma az, ahol az ember alkot valamit. Ezek közül is talán a legnemesebb a kis emberpalántákkal foglalkozni, és nézni évről-évre, hogy hogyan fejlődnek, nemcsak testileg, hanem szellemileg is. Ez a leggyönyörűbb dolog a világon!”
Az ünneplés jó alkalmat teremtett ahhoz, hogy külön is jutalmazzák azokat a pedagógusokat, akik kerek évfordulójukat töltik a sümegi oktatási intézményekben.
Következő lapszámunkban bemutatjuk az arany- és gyémántdiplomás pedagógusokat.
- Hol tart a tanuszoda építése?
Folyamatosan dolgoznak a szakemberek a tanuszoda építkezésén. Újabb munkafolyamatok készültek el. Már megvannak a medenceterek, kibetonozva és gépészeti alapszerelvényekkel ellátva. A tetőszerkezet alapjai, a talpgerendák is állnak, és most dolgoznak az épület leglátványosabb részén, a tetőszerkezet kialakításán.
A város polgármestere így foglalta össze az eddigi lépéseket:
„2014-ben kezdődött a folyamat, amikor a kormány meghirdette a tanuszoda programot, melynek az a célja, hogy minden járásban legyen ilyen létesítmény. Sümeg már ebben az évben a kiválasztott városok közé került. A Nemzeti Sportközpont megkeresésére jelölték ki a helyszínét a beruházásnak. 2015-ben a szerződés is megszületett. Vállaltuk a telek biztosítását, az odaveztő út megépítését, parkolók kialakítását. Az épület és az uszoda működtetése pedig a magyar államé.
Az alapkő letételére tavaly májusban került sor. Voltak problémák, melyek nehézségeket okoztak az építkezésen, hiszen a medence kialakítása teljesen speciális dolog. A kezdeti fennakadások után az építkezés igazából ez év januárjában indult. Azóta elégedett vagyok az ütemmel. Az új befejezési időpont 2018. februárja, ez tartható véleményem szerint.”
A Makovecz iskola egyik korábbi tanítványának, Horváth Zoltán építésznek tervei alapján készül az új, impozáns tanuszoda épület, melynek egyik jellegzetessége a kupola formájú fedés. A múlt héten kezdték meg a tanuszoda különleges tetőszerkezetének kialakítását. Lépésről lépésre haladva helyezték a talpgerendákra az elemeket. Gorzsás Ferenc műszaki felelős elmondta, hogy a legnehezebb részeken túl vannak. Elkészültek a nagymedence és a tanmedence monolit szerkezeti építési munkálatai, az ehhez csatlakozó gépészeti alapszerelési munkák, a főépület vasbeton födéme, illetve a külső talpgerendák. A medencetér felett lévő tetőszerkezet nagyon speciális, Magyarországon mindössze két cég foglalkozik ilyennel. Deszkákból rakják össze, a tervező által meghatározott ívre tudják hajlítani. Ragasztják és gőzöléses technikával érik el, hogy ilyen formája legyen. Az egyik legtartósabb szerkezetek egyike. Belülről hajópadló burkolatot fog kapni a tető úgy, hogy a rétegelt ragasztott tartók is látszódnak majd. Kívülről 25 cm-es kőzeggyapot szigetelést kap a hőtechnika miatt és arra piros cserépfedés készül. A főépületek hagyományos ácsolt tetőszerkezetet kapnak, azzal is a medencetér íves formáját mintázzák le.